hardware

Ősi gyökerek, modern erő

A magyar rock- és metálszíntér egyik friss, mégis karakteres hangja a vajdasági kötődésű Avar. A zenekar izgalmas dallamvilágával és látványos videóklipjeivel gyorsan magára vonta a közönség figyelmét, miközben zenéjükben természetes könnyedséggel fonódik össze a modern hangzás és a népzenei örökség. A velük készült beszélgetésben az alakulás történetétől a kreatív munkafolyamatokon át egészen a jövőbeli terveikig kalandoztunk – olyan kérdéseket is érintve, amelyek messze túlmutatnak a színpad világán. A zenekar tagjaival beszélgettünk a hétvégén, Zentán megtartott koncertjüket megelőző héten.

Meséljetek a zenekar megalakulásáról: mikor és hogyan állt össze az Avar, kik voltak a kulcsfigurák és mi volt az első közös célotok?

Fábri András: 2018-ban Zentán – a zentai csata évfordulóján, a városnapi ünnepségen – futottunk össze Boros Attilával, aki az Ashen Epitaph frontembere volt. Beszélgettünk, és elmondtam neki, hogy rengeteg ötletem van, amelyek még nem formálódtak dalokká. Attila bátorító szavai után megérett bennem az elhatározás: alapítani kell egy zenekart. Először elkezdtem összeszervezni a dalokat, majd zenekartagokat kerestem. Egyesével: először a két dobost találtam meg, köztük a testvéremet, Bencét (Fábri) – ő balkáni dobon játszik, a tapanon, amely Bulgáriában, Törökországban és a Balkánon elterjedt, ugyanakkor ő a másik gitáros is. Élőben dalonként változik, melyik hangszeren játszik. Csatlakozott hozzánk Péntek László Budapestről, egy nagyon fiatal, tehetséges dobos. Az eredeti felállásban ott volt Julian (Gordán) a Phrenia zenekarból, és az eredeti énekesünk Gergő (Lele) volt; végül Lerch Péter lett a basszusgitárosunk. Később Julian a sok elfoglaltsága és a Phrenia zenekarral járó kötelezettségek miatt elbúcsúzott tőlünk. Gergő pedig hivatásos katonaként nem tudta összeegyeztetni a szolgálatot a zenekari teendőkkel, amit megértettünk. Az utóbbi két és fél évben, és remélem, véglegesen, Tóth Ádám az énekesünk.

Mi az Avar név története, és hogyan kapcsolódik ez a zenekar identitásához zeneileg és vizuálisan?

András: A basszusgitárosunk ötlete volt az Avar név, aminek kettős jelentése van. Aki ismer engem és a testvéremet, Bencét, tudja, hogy édesapánk, Fábri Géza, szintén zenél; a Hívogató Együttes tagjaként a vajdasági táncházmozgalom egyik elindítója és meghatározó alakja. Gyerekkorunktól jelen van bennünk a népzene és a népi kultúra, mindig is része volt az életünknek. Ehhez érkezett a rock és a metál, aminek Zentán és Vajdaságban is sok kedvelője van. Ezt a kettőt szerettem volna kombinálni. Emellett alapvetően szeretek utazni, gyakran Ázsia felé veszem az irányt. Olyan zenét képzeltem el, amely ötvözi a nyugati hangzásvilágot a keleti „fűszerrel”, valamint a magyar népzene elemeivel. Egyfajta egyveleget és ősiséget szerettem volna megjeleníteni, hagyományokra épülő, mégis 21. századi világot. Ezért választottuk az Avar nevet: egyszerre hordoz történelmi jelentést, és utal a lehullott falevelekre is, amelyek alatt új élet sarjad, ez a kettősség tükrözi a zenekar és a zenénk szellemiségét.

A zenekar felállásában történt változások hogyan hatottak a hangzásra és a kreatív folyamatokra?

András: Az, hogy Julian és Gergő kilépett, több mint egy évre megakasztotta a zenekart. Julian dalait elosztottuk egymás között, azonban karakteres, mély hangú énekest találni Magyarországon nehéz volt. Úgy érzem, megerősödve jöttünk ki ebből a megpróbáltatásból. A zenekar a Covid-járvánnyal egy időben alakult meg, csak a járványnak jobb volt a marketingje. A pandémia idején nem koncerteztünk; az első koncertünk másfél éve volt, és most már több mint öt éves a zenekar. Sok ember csak az új énekesünkkel ismert meg minket. A videóklipekben még javarészt a régi zenekartagok szerepelnek. A Covid-időszakban a vizuális megjelenésre fókuszáltunk, ezért látványos klipeket készítettünk. Nagy segítség volt, hogy a basszusgitárosunknak (Lerch Péter) ez a főállása: a gyönyörű, látványos klipek az ő és kollégája, Nagy Viktor munkáját dicsérik.

Mely műfajokból, előadóktól vagy korszakokból táplálkozik a zenétek? Kik azok az alkotók, akikre mindig visszatértek inspirációként?

Bence: Leginkább a rock és a metál áll hozzánk közel. Gyerekkoromban a bátyám hatására, 9-10 évesen kezdtem rockot és metált hallgatni. Amikor beindult a nu-metál korszaka olyan zenekarokkal, mint a Limp Bizkit vagy a Linkin Park, az nagyon tetszett. Ezt követte később egy olyan zenekar, amely Andris és számomra is meghatározó volt, és amely hatása szerintem a mai napig érződik a zenénkben, a System Of A Down. Ők a modern rockot és metált ötvözték az örmény népi hangzással. Náluk jelentek meg először komolyabban a több szólamú énekek, a gitáros és az énekes közös éneke, néha terceltek egymásra, hol a magas szólam, hol a mély szólam dominált. Ezek az érdekes dallamvilágok, keveredve a rockkal, nagyon megfogtak minket, és ebben az irányban kerestük a helyünket. Természetesen időbe telt, mire kialakult a saját stílusunk. Kezdetben írtunk pár olyan számot, amelyek még nem tükrözték teljesen ezt a vonalat, majd fokozatosan átálltunk erre a stílusra, amiben igazán örömünket leltük, és a többiek is örömmel csatlakoztak. Emellett több olyan dalunk is van, ahol a népi hangzásokat emeljük előtérbe.

András: Létezik a „folkmetál” megnevezés, de én nem szeretem túl gyakran használni, mert szerintem sokan érzéketlenül nyúlnak hozzá a népi dallamokhoz és hangszerekhez. Mindig arra törekszem, hogy a dallam érzését, a „magját” ragadjam meg, és azt építsem be a dalokba. Édesapánknak nagy népi hangszergyűjteménye van, gyakran kérek tőle kölcsön egy-egy hangszert inspirációnak. Sokszor előfordul, hogy egy dal népi hangszeren születik meg, és csak utána küldöm át a többieknek, hogy tegyék hozzá a részüket.

Hogy születik egy dal nálatok? Milyen témák foglalkoztatnak leginkább a szövegekben: személyes, közéleti, társadalmi vagy más irányt követtek tudatosan?

Bence: Általában Andrásnak rengeteg ötlete van, amelyeket összegyűjt, és amikor van időnk, dolgozunk rajtuk. Nálunk ritkábban fordul elő, hogy egyszerre próbálunk, ezért többnyire külön vagy ketten-hárman építgetjük a dalokat, míg összeállnak.

András: A szövegírás nincs teljesen letisztázva a zenekaron belül, többen írjuk. Ami fontos számunkra, habár vad a zene, igyekszünk inspirálni, pozitív töltetű dalokat írni. Van éppen elég rossz dolog a világban; ha sikerül valakinek segíteni egy dalunkkal, már megérte.

Bence: Ezt én is megerősítem. Amikor kész a dal és elkezdődik a munka, rendszerint valaki a zenekaron belül magáénak érzi a szövegírást, és akaratlanul is nekiáll írni, de van, hogy közösen hozunk össze egy szöveget. Ádámnak, az énekesünknek, aki két éve van a zenekarban, eddig nem nagyon volt alkalma szöveget írni, de az új daloknál már ő is kivette a részét, és nagyon jól ráérzett arra a tematikára, amelyet a zenekar képvisel.

András: Van egy feldolgozásunk is, amely szomorúra sikeredett, a Kis kece lányom. Eredetileg ez egy vidám dal, mi pedig ebből a boldog számból alkottunk egy szomorú nótát; ezt az oldalunkat is szerettük volna megmutatni.

Mik a közeli és távolabbi terveitek, és mit üzentek a rajongóknak, akik a turnékon találkoznak veletek?

András: –Jövőre elsősorban a zeneírásra szeretnénk fókuszálni, valamint arra, hogy legalább két, de jobbik esetben három videóklipet kiadjunk. Emellett törekszünk arra is, hogy bővíthessük a repertoárunkat. Koncertlehetőségeket is keresünk. A rajongókat legszívesebben egyenként megölelném: köszönjük, hogy eljönnek a koncertekre és együtt ünnepelnek velünk, számomra a koncertek ünnepek, és remélem, egyre többen ünneplünk együtt.

“Metál népzenei hagyományokkal” – avar zenekar interjú Lerch Péterrel

Az Avar zenekart nehezebben lehet jobban bemutatni, mint ahogy ők jellemzik magukat: „A nyugat hangja, a kelet dallama, a múlt üteme és a jelen tónusa, hogy útmutatást adjon a jövőre nézve”. A srácok októberben közös koncertet adtak egyik nagy inspirációt jelentő zenekarukkal, a Vágtázó Halottkémekkel a Dürer kert nagytermében, majd két héttel később az Akvárium Nagyhalljában is a Leander Kills társaságában, akikkel idén turnéra indulnak, hogy több lélek is befogadhassa a különleges atmoszférájú zenéjüket. Lerch Péterrel, a zenekar basszusgitárosával, és vizuális megfejtőjével beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.

Rockbook: Szia! Kezdjük a beszélgetésünk időben egy kicsit messzebbről indulva, szeretném, ha az olvasók megismernék a csapat kezdeteit, indulását. Hogyan és mikor alakult meg az Avar zenekar, és mi inspirálta nálatok a népzenei elemek és az etnopunk modern metállal történő ötvözését?

Lerch Péter (CH): A pontos részleteket nem tudom, mi volt a gyújtópont, amit én látok ezzel kapcsolatban azok különböző szálak, amik egyszer csak összefutottak. A zenekar két alapító tagja Fábri András „Jingis” (gitárok) és Fábri Bence (tapan, ütős hangszerek) már elég korán megismerkedhettek a különböző különleges népi hangszerekkel, hiszen az édesapjuk Fábri Géza híres magyar népzenész, kobzos, énekmondó. Alapító tagokként Péntek Laca a dobos, amellett, hogy kiváló zenész, nagy tudással rendelkezik a történelemről, szereti a hagyományőrzést, mindenféle ősi hangszereket. 

Én jómagam 10 évig néptáncoltam és szintén már gyerekkortól megismerkedhettem a különböző tájegységek zenéivel, táncaival, viseleteivel, amit mindig is nagyon imádtam. 

Emellett nyilván, mint sokunknak nálunk is kamasz kortól nagy szerelem lett a keményebb zenei stílusok kavalkádja, így adta magát a feladat, hogy ezt a két világot valahogy vegyítsük.

Az is érdekes adalék lehet a történethez, hogy Jingis az apukájával immáron 17 éve együtt zenél a Vágtázó Csodaszarvasban, ahol az idők során megismerkedett olyan szuper zenészekkel, akik sokszor színesítik a zeneiségünket a felvett dalokban, meghívott vendégzenészként.

Rockbook: Hogyan látjátok a magyar népzene és a modern metal közötti kapcsolatot? Kell-e egyáltalán különbséget tenni a zenei műfajok között vagy elég, ha megvan a közös nevező és onnantól él együtt a kettő összhangban? 

CH: Mivel minden zene műfaj ugyan abból az építőelemekből áll, kvázi azonos az alapvető “matek” mögötte, így szerintem a stílusok bármikor összepárosíthatóak, feltéve, ha azt jó hallgatni. 

Az ilyesfajta kollaboráció, egymás művészetének a kiegészítése, továbbfejlesztése egy természetes folyamat, amit az ősidők óta alkalmazunk, azaz saját arcunkra formáljuk a nekünk tetsző elemeket.  

Hogy kell különbséget tenni műfajok között? Maximum akkor, ha gyorsabban akarunk definiálni egy stílust valakinek.

Rockbook: A harmadik koncertetek a Fekete zaj fesztiválon, a negyedik a Dürer nagytermében, az ötödik az Akvárium Klub Nagyhalljában volt. Kezdésnek elég erős három helyszín, hogy sikerült ezt így az elején összehozni? 

CH: Nagyon hálásak vagyunk amiért így tudtunk bemutatkozni a nagyközönségnek. Sajnos eléggé megváltozott a hazai klubok helyzete, és sok esetben kevesebb figyelem összpontosul a frissebb zenekarokra, így tényleg kivételes, amit már így az első pár koncerten megtapasztalhattunk. A koncerteket megelőzően természetesen nagyon sok munka folyt a háttérben. Dalonként jelentkeztünk, amik mindig kaptak egy-egy olyan klipet, amiknek stílusa és hangulata egyben a zenekar imidzsét igyekezett definiálni. Már a kezdetektől úgy éreztük, szeretik, amit csinálunk a sok pozitív Youtube visszajelzés alapján, illetve a nézettségekkel ez számokban is mérhető lett, amivel meg már megtudtuk keresni nagyobb zenekarokat közös koncert reményében. Ha a teljes spektrumot nézem nagyjából 7 év munkája rejlik abban, hogy így tudhassunk debütálni.  

Rockbook: A zenétek mélyen merít a magyar népzenei hagyományokból. Miért fontos számotokra ez a kapcsolat?

CH: Zenénekben nem csak a magyar népzenei hagyományokból merítünk, bár természetesen nagyon fontos része az is. Az eddig megjelent dalaink közül a Hetedhét és a Kis kece lányom, ami talán a legjobban a hazai folklórból építkezik. Nyilván a többi dalban is fel lehet ismerni elemeket, de én inkább ezt egy izgalmas fúziónak titulálom, ahol minden belefér, ha az kapcsolódik az adott dalhoz, és kiegészíti a megteremteni kívánt hangzást, avagy világot. 

Bár különböző népcsoportokról van szó, de többek között folklórjából visszakövetkeztethető, hogy annak idején melyik népek keveredhettek, és színesíthették egymás hiedelmeit, dallamait, ritmusait, formáit. Igazából mi most ugyan ezt csináljuk, csak már nem kell nagy népvándorlásokat rendeznünk, hogy a folyamat létrejöhessen. 

Az egyik dalunk az „Uzun Ince Bir Yoldayım” az egy török népdal, kb. olyan híres náluk, mint a Kis kece nálunk. Itt inkább azt a dallamvilágot helyeztük előtérbe. Míg a „Falak” egy lengyel műdal, itt meg inkább azt az eredeti vonalat tartottuk meg, és egészítettük ki a saját zeneiségünkkel.

Rockbook: Mennyire fontos számotokra, hogy a zenétek üzenete univerzális legyen? Nemzetközi folklórból is dolgoztok, ahogy jelezted, így a célközönség is nemzetközi vagy inkább a magyar közönséget célozzátok meg?

CH: A jó zenének önmagában univerzális az üzenete, túllépi a korlátait. Csak egy példa, hogy mire gondolok. Fiatal pöcsösként nem igazán értettem az angol nyelvű dalokat, de mindig érteni véltem a mondandójukat. Később már mikor értettem őket jöttem rá, nem jártam soha messze a valóságtól. 

Hogy pontosan válaszoljak a kérdésedre, az Avarban a dalok sokszínűsége is azt mutatja, nem szabunk korlátot, hogy csak magyar közönségnek szeretnénk alkotni, vagy csak külföldieknek. Nyilván annál nagyobb öröm, ha minél szélesebb körben tartják érdekesnek, amit csinálunk. A cél abszolút a hídépítés lenne, hogy a különböző népek meghallják sok esetben mennyire egy tőről fakadunk, és milyen sok a hasonlóság. Jó olvasni Youtube-on a kommenteket, amikor különböző nemzetiségű emberek “testvérként” aposztrofálják a magyarokat. Nagy szavakkal élve békét és közös harmóniát kívánunk ébreszteni a zeneiségünkkel.

Rockbook: Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy terveztek-e a jövőben esetleg együttműködést hasonló közönséget mozgató hazai vagy külföldi zenekarokkal?

CH: Ismersz esetleg ilyen zenekarokat? Sajnos én nem túl sokat. Nekem a Niburta jut az eszembe, de ők már nagyon rég nem aktívak sajnos. De olyan tervek vannak, hogy élőben szeretnénk majd kiteljesedni a jövőben nagyobb koncerteken népzenészekkel, hogy még speciálisabb élményt tudjunk nyújtani. De ahhoz, hogy ilyen nagyobb szabású álmot megtudjunk valósítani, még nagyon sok merchet el kell adnunk. Haha! 

Rockbook: Valóban elég egyediek vagytok, így tényleg nem könnyű akár hasonlót is találni hozzátok. Hazai színtéren kicsit más vonalon mozog, de a zenekar tagjainak családi kapcsolatai révén van némi összefonódás a Vágtázó Csodaszarvassal és így természetesen a Vágtázó Halottkémekkel. Mesélnél a rátok gyakorolt hatásaitokról, együttműködésről és a legutóbbi közös koncertről a VHK-val?

CH: Rengeteg szállal kötődünk a VHK-hoz, Vágtázó Csodaszarvashoz. 

Csak hogy párat említsek… 

Ahogy írtam is, Jingis 17 éve zenél a Vágtázó Csodaszarvasban, így elég régóta ismeri Atillát, a különleges munkamódszerét. Az évek során több közös lemezük jelent meg, és természetesen sok különleges koncertet tudhatnak maguk mögött. Ez megalapoz egy kölcsönös tiszteletet, és barátságot, közös látásmódot. 

Lacesz a dobosunk hatalmas VHK, és Csodaszarvas fanatikus. Mindenhová követi a két formációt amióta csak teheti. Oszlopos tagja a “kemény magnak”. Ezer éves barátságot ápol a zenekarokkal. Ő már akkor látta Jingist zenélni a Vágtázó Csodaszarvasbanban, mikor még nem is tudták, hogy később közösen alkotnak majd egy csapatot. 

Emellett Lacesznek van egy közös VAD nevű formációja a VHK gitárosával, Szűcs Antal Mórral és basszusgitárossal Sánta Kristóffal. 

Jómagam is nagyon régóta imádom a VHK zabolázatlan energiáját. Sok-sok koncerten ugráltam magam csatakosra, emellett imádtam olvasni az önéletrajzi könyvüket is, amit Dudich Ákos írt. 

Közös kapcsolódás, amikor éppen zenekarokat kért fel a VHK, hogy egy feldolgozás dalt készítsenek a Végtelenből kilőtt nyilak lemezre, az Avar is lehetőséget kapott. A probléma csak az volt, hogy az alapító énekesünk Gergő éppen akkor szállt ki a zenekarból. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam, hogy fog összejönni. Ekkor Nagy Viktorék (aki szintén ezeréves hatalmas barátunk) is felkérést kaptak a Téveszmével, hogy szerepeljenek a lemezen, amire pedig a zenekar hangszeres része nem tudott elég időt szánni. Egyszer csak beugrott az ötlet, nekünk énekesre van szükségünk a zenekarba, Viktornak meg zenekarra van szüksége. Mivel ez már utolsó utáni pillanatban jött, izibe hívtam Viktort, majd Avart, Varga Balázst a VHK managerét, Jingis hívta a stúdiót, mindenki ráér-e. Pár órával később jött mindenhonnan a visszajelzés, csináljuk! 

Már a próba hihetetlenül hidegrázós volt, imádtam minden pillanatát. A stúdióban az volt a teljesen új, hogy takk – azaz metronóm nélkül kell felvennünk mindent, amihez egyszerre kellett zenélnünk, minden rezdülésünket összehangolva, mint ahogyan készültek a régi analóg lemezek. Azért is volt szükség erre, hiszen, ha hűek akarunk maradni a VHK zeneiségéhez akkor nekünk is folyamatosan húznunk kell felfelé a tempót, hogy kialakuljon az extázis. 

Szóval tényleg az utolsó pillanatban sikerült leadnunk a mastert, így utolsóként, de felkerültünk a lemezre. Azóta is nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt sikerült összehozni.

Emellett, ha már Nagy Viktor barátom szóba került, akkor megemlíteném, vele készítjük ketten az Avar klipeket Mihaszna Film és a Carbon Head Production néven. Hosszú lenne kifejteni, de csak annyit, hogy ugye a sok összefonódás miatt Grandpierre Atilla ismerte az Avar klipeket, és nagyon tetszett neki a világ, amit megteremtettünk. Mivel nekünk meg az ő zeneiségük tetszik, egyszer csak elkezdtünk beszélni egy közös alkotásról, aminek mostanra a végeredményét is láthatjuk, hiszen mi készíthettük el a Mihaszna filmmel a zenekar majd fél évszázados fennállásának első hivatalos videóklipjét.  

A legutóbbi közös VHK – AVAR Dürer kertes koncert fantasztikus élmény volt. Örök emlék marad, amiért hatalmas köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy megtörténhessen az este. 

Azt érzem, mintha végre tényleg több szál is összefutott volna, és a sok éves befektetett munkát és barátságot méltóképpen tudtuk megünnepelni ott.

Hatalmas ajándék, hogy az első budapesti koncertünket a Dürer kert nagytermében adhattuk ilyen sok ember előtt. Ez amúgy a 4. koncertünk volt, tehát elég gyorsan fel kellett nőnünk a feladathoz, de azt hiszem, derekasan helyt álltunk.

Aztán mivel a VHK klip megjelenése óta nem találkoztunk, nem volt idő ünneplésre, de minden alkotó épp a helyszínen volt azon az estén, jött az ötlet Viktorral szálljunk be a „Belső Tűzzel Az Életedért!” dalba. Direkt nem találtuk ki mi fog történni a színpadon. Énekelni fogunk, gitározni, vagy dobolni, vagy csak fel alá rohangálunk? Majd kialakul a színpadon. Így is történt, fergeteges lezárása volt számomra egy nagyon izgalmas időszaknak.

Rockbook: Köszönöm, hogy szóba hoztad a klipeket, és ha már klipekről van szó, nem mehetünk el szó nélkül a „Hetedhét” klipje mellett. Az a klip varázslatos animációkkal, különleges vizuális világával egészen kiemelkedő nem csak a hazai palettán, hanem bárhol a világon. A hozzászólások is ezt tükrözik, és bárki, aki találkozott a klippel, csak elismerően nyilatkozik róla. Hogyan született meg és öltött formát ennek a vizuális világnak az ötlete?

CH: Először is köszönjük szépen az elismerő szavakat. Az alap ötlet Jingishez köthető, aki roppant elszántsággal kereste a megfelelő embereket, akik méltóképpen tudják kivitelezni az elképzelteket.

Szerencsére megtalálta a rajzolót, Döme Zsófiát, és az animációk készítőjét Seng Savanet, akik elképesztően csodálatos munkát végeztek. Örök hála nekik érte! 

Eredetileg egy teljesen animációs klip volt a terv, de ennek kivitelezése időben, és anyagilag is túllépte volna a kereteket. Ekkor jött az ötletem, hogy kiegészíteném az animációs részeket élőszereplős felvételekkel kicsit túlgondolva az alap koncepciót, hogy azok úgy egészítsék ki az animációt, mint ha csak a jelenben az őseink misztikus útját járnánk be a különböző helyszíneken. Ezek után rengeteg online megbeszélés keretein belül másodpercre pontosan kitaláltam minek hogyan kellene változnia. Nagyjából egy év alatt sikerült kivitelezni. 

Hatalmas munka volt, de nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen szuper csapat részeként végül én formálhattam véglegessé a videoklipet.

Rockbook: Habár a legnagyobb sajtóvisszhangot a Hetedhét videója váltotta ki, azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Kis Kece Lányom klipje 7 hónap alatt több mint 400 ezer megtekintésnél jár. Ez elég jelentős szám, a hazai zenekarok legnagyobb része, pláne rock és metál színtéren ennyi idő alatt nem tudja elérni ezt. Ez az elérés részetekről tudatosan volt alakítva, esetleg részben szándékos, vagy egyáltalán, hogy sikerült eljutni eddig a számig? Nem mellesleg kijelenthető, hogy rétegzenét játszotok, az undergroundban ez a szám ennyi idő alatt szinte elérhetetlen! Mesélnél erről?

CH: Érdekes, hogy azt mondod a Hetedhét klipje kapta a legnagyobb sajtóvisszhangot, valamiért mégis az a legkevésbé nézett videónk. Pedig ahogy már beszéltük, az készült a legtovább, azt előzte meg a leghosszabb tervezés, és mindenféle munkálatok. 

A Kis Kece lányomnál mi is megdöbbenve néztük egyszer csak magától mennyire megindult a nézettség. Egy kisebb összeggel persze mindig megszoktuk támogatni, ez ma már egyszerűen nélkülözhetetlen, hiszen ezek a platformok jócskán visszafogják az organikus eléréseket.  Ez általában arra jó, hogy egyáltalán eljusson azokhoz az emberekhez, akiket érdekelhet az adott produkció. 

Viszont ezen felül akkor igazán működik, ha az emberek nagyobb számban maguktól elkezdik tovább osztani, küldeni ismerőseiknek, ami jelen esetünkben napi pár ezer megtekintést jelentett külső hivatkozásról, azaz nem általunk megosztott úton a videót elérve.  Ez ahogy mondtad egy underground zenekarnak, mint nekünk is, nulla külső segítség mellett, nagyon nagy dolog. 

Az, hogy sok mindenkinek ismerős témán alapszik a dal nagyban hozzá segíthetett, hogy többen magukénak érezzék, a másik aspektus a videóklip mondanivalója, ami a megjelenésekor fájdalmasan aktuális volt a szomszédunkban dúló háború miatt. Igaz magát a videóklip ötletét már a háború megjelenése előtt kitaláltam, vagyis hát nem tudtam más képekben gondolkodni. Már a demó hallgatása közben a dédszüleim, nagyszüleim és generációjuk történeteit láttam megelevenedni, ahogyan fiatalon összeházasodtak, de a kavargó történelmi viharok szétszakították őket. Apai dédnagyapám 20 évesen vonult be huszárként dédnagymamámat hátrahagyva 1913-ban Rimaszombaton, ahonnan Kassára vezényelték. A haditechnika fejlődésével a tradicionális lovas huszárság idejét múlttá vált, így lett belőle gyalogos “géppuskás huszár”. 1916 -18 között az olasz fronton harcolt, ahol egy súlyos repesz sérülést szenvedett. 5 évig volt távol.

A fiát, azaz a nagyapámat és unokatestvéreit 1946. január 19-én vitték el Diósgyőrből az orosz barát partizánok, azaz a Mokán komité, triviális indokok mentén, pusztán azért, mert németesen csengett a vezetéknevük, és ez elegendő volt ahhoz, hogy a kommunisták ellenségeinek titulálják őket. “Málenkij robot”, azaz kis munka néven azt mondták nekik pár hétre elviszik őket közmunkára, amiből 5 embertelen év lett, miközben a feleségeik sohasem lehettek benne biztosak, hogy viszont látják még őket. 

Bízom benne, hogy az emberek tudat alatt is megérzik, hogy mennyire személyes ihletettségű egy adott alkotás, és értékelik benne az őszinteséget, amivel a felmenőinknek szerettünk volna tiszteletbeli emléket állítani.

Rockbook: Nagyon fontos eszme ezek szerint részetekről a gyökereinkhez visszanyúlni, és ennek megfelelően ti ezt meg is teszitek, és bővítitek is a saját hangzásotokat az múlt felidézésével. Ennek megfelelően a hangszerrepertoárotok elég széles skálán mozog és elég fontos része a zenekar megszólalásának, koncepciójának. Milyen hangszerek szerepelnek dalaitokban és mely régiókra, népcsoportokra jellemzőek ezek?

CH: Igen elég sok hangszer feltűnik a dalainkban, és szeretnénk majd még színesíteni a palettát. A Felsorolásból is látszik majd mennyire megférnek egymás mellett a különböző tájegységekről származó hangszerek. Ha valakinek kedve támad érdemes külön is rájuk keresni, meghallgatni mert mindegyik különleges egyedi atmoszférát teremt. 

Csak felsorolás szintjén: doromb – univerzális tapan/davoul – dob – Közel-Kelet + Balkán prímtambura és bass prímtambura – pengetős, dél alföldi hangszer koboz – pengetős – moldvai csángó, gardon – ütős hangszer, gyimesi, cister – pengetős, germán, saz – pengetős török, Közel-Kelet kaval – magyar, morin khuur – vonós, mongol. 

Rockbook: Ezeknek a hangszereknek a megszólaltatása élőben különös kihívás lehet, hiszen ezeket a hangszereknek a szállítása is külön feladat, és a hangosítás sem lehet egyszerű. Hogyan oldjátok meg ezt koncertek alkalmával?

CH: Mint ahogy írtam korábbi válaszomban, azt, hogy élőben is ott tudjanak lenni velünk ezek a hangszerek a zenészekkel együtt az még csak egy álom, hiszem mind a logisztika, mind az anyagi keretek ezt nem teszik lehetővé. Ezek a hangszerek élőben HD-ről szólnak, tehát azok a sávok vannak bejátszva, amiket a vendégzenészek a stúdióban feljátszottak.

Rockbook: Mik a terveitek a közeljövőben, terveztek-e turnét, új albumot vagy várható-e új klip esetleg?

CH: Éppen a Leander Kills-el turnézunk melynek keretein belül az Akvárium nagytermében adhattuk második budapesti koncertünket teltház előtt. A további állomásokért érdemes csekkolni az Avar Facebook oldalát. A legközelebbi dátum november 29., Miskolcon játszunk, ami szülővárosom, így kifejezetten fontos helyszín lesz a számomra. (Facebook esemény itt)

Éppen készül a legújabb videoklipünk is melynek címe “Héjanász”. Ennek zenekaros részeit már leforgattuk a gánti bauxitbányában. A sztori rész leszervezésén dolgozom épp most ahogy ezt a választ fogalmazom. 

Az album is érik szépen lassan, de még nem tűztünk ki megjelenési időpontot.

Rockbook: Köszönöm az interjút!

CH: Én köszönöm, hogy kérdeztél a zenekarunkról!

Ric$Cast: Avar – Végre jönnek a koncertek is!

Az Avar számomra az egyik legérdekesebb és legfantáziadúsabb formáció itthon az elmúlt években. Most, hogy közeleg az élő debütálás, meghívtam a srácokat egy eszmecserére! Az pedig külön öröm volt, hogy Lerch Péter is ráért, mert a csapat vizuális dolgaiért és a klipek képi világáért ő a felelős, így olyan dolgokat is megkérdezhettem a zenén túl, amit más nem tudott volna megmondani.

Vendégeim: Fábri Bence (tapan, davul dob), Lerch Péter (basszusgitár)

AVAR – Új klip született: Tűzön vízen

“Az eddigiektől legeltérőbb és legegyedibb dalunk/videónk”

Tűzön vízen címmel egy klipes új dallal jelentkezett az Avar zenekar, egy hazai rock, metal, világzenés formáció.

“Megjelent a metalt ősi dallamokkal vegyítő Avar zenekar legújabb videoklipje. A Tűzön vízen eredetileg koncert intrónak készült, de akkora erő volt benne, hogy kidolgoztuk és egy iszonyat videóval sikerült megkoronáznunk. Táncoljatok velünk!”

“A Falak című dalt eredetileg egy lengyel énekes Jacek Kaczmarski írta 1978-ban, s hamarosan erős szimbóluma lett az akkori antikommunista mozgalmaknak, a ’80-as években megannyiszor csendült fel tüntetéseken, találkozókon. A dal, mint elődei évezredek óta, olyan spirituális tűzzel és erővel vértezte fel a változásra vágyó emberek lelkét, ami akkora érzelmi löketet adott, melynek hatására eszmék, és tömegek találtak egymásra.

A zenekar ezeknek a büszke szabadságharcosoknak állít emléket, és egyúttal tiszteleg a szerzemény előtt mely hatására a társadalom jogfosztott, és kizsákmányolt része azt mondta, elég egy olyan rendszerből, melynek pusztán kiszolgálásával csak szorosabbra húzzuk saját, és sorstársaink béklyóit.

A klipben a zenekartagok szimbolikusan a közösség fizikai, és szellemi munkásait, katonáit, illetve hazájukat elhagyni kényszerülő vándorokat személyesítenek meg. A videóklipet a zenekar basszusgitárosa, és a Mihaszna Film oszlopos tagja, Lerch Péter rendezte.“

“Egy dal – két klip

Az első klipben az eredeti népdalhoz hűen törökül csendülnek fel az ősi dallamok, a másodikban angolul. A népdal jellegéből adódóan egyszerű nyelvezettel foglal össze univerzális gondolatokat. A dalban szereplő éjen és napon át tartó vándorlás mélyebb síkon életút toposz lehet, de mindenki úgy fogja föl, ahogy akarja. Talán leegyszerűsítve az életutunkról szól, ami halállal végződik, de ahogyan az éjszakát nappal követi, ez csak az átmeneti körforgás része. Élünk, menetelünk, megöregszünk, majd apáink nyomdokaiba lépünk ahogyan ezt ők is tették.

A dalban, és klipben ez a párhuzam vizuálisan ott teljesedik ki, amikor megjelenik Fábri “Jingis” András (Amigod) és Fábri Bence édesapja, Fábri Géza, akik valóban apa-fiaként tudják érzékeltetni ezt a különös transzformációt. Az már csak zárójeles plusz érdekesség, hogy ők együtt is zenélnek a Vágtázó Csodaszarvasban. A képanyagért mint ahogyan az eddigi klipeknél is, a Mihaszna film volt a felelős.“

„EGY HÚRON PENDÜLÜNK…” – AVAGY MIT KERES EGY TÖRÖK NÉPDAL EGY MAGYAR ROCK-METÁL EGYÜTTES REPERTOÁRJÁBAN.

Az Avar magyarországi és vajdasági kötődésű zenekari tagokból álló műfajában rock-metál együttes hosszas előkészületek után 2019-ben alakult meg. Az együttes különlegessége, hogy a jellegzetes rockzenei hangszerek mellett hangszerelésükben megjelennek a keleti népzenéből jól ismert népi hangszerek, többek között a tapan, koboz, dutar, gardon, tambura és más népi fúvósok.

A zenekar saját küldetésének tekinti, hogy a „nyugat és a kelet jobban egymásra találjon a zenéjükön keresztül”. Zenéjükkel ellentmondanak a metálbandáktól megszokott destruktív tematikának, fontosnak tartják, hogy amit játszanak, pozitív energiát és erőt sugározzon.

2021. március 27-én jelent meg az együttestől Âşık Veysel méltán klasszikussá vált népdalának feldolgozása, az  Uzun İnce Bir Yoldayım. A videó megjelenéséről egy kedves szegedi török barátomtól, Dr. Ayaydın Ferhantól értesültem, aki maga is részt  vett a dal feldolgozásának háttérmunkálataiban, és segítségemre volt Fábri Andrással és Bencével, a zenekart alapító testvérpárral való kapcsolatfelvételben.  A videoklip megjelenésével kapcsolatban beszélgettem velük. Az interjú a járványügyi helyzet miatt online készült el.

Türkinfo: Nagyon érdekes a hangzásvilágotok. Ahogyan az egyik bemutatkozó videótokban is említitek, zenétekben keveredik a „nyugati keménység a kelet dallamvilágával”. Bevezetőként tudnátok mesélni a Türkinfo olvasói számára, hogy mit kell tudni rólatok, hogyan alakultatok meg?

Fábri András (F. A.): A rockzene már általános iskolás korunk óta jelen van az életünkben, apukánk, Fábri Géza (A szerk.: kobzos, magyar népzenész és énekmondó) révén pedig a népzenét tudtuk egész fiatal korunk óta magunkba szívni. Ezáltal egészen korán ötvöződött bennünk ennek a két világnak a hangzása és tulajdonképpen ez élt bennünk. Hiányoltam ennek a hangzásvilágát a zenei palettáról és szerettem volna, hogy az a világ, ami bennünk él, valósággá váljon.

Fábri Bence (F. B.): Nagyon jól emlékszem, hogy 2018 vagy ’19-ben egy este hívott Andris, hogy csinálni szeretne egy együttest. Jutnak eszébe folyamatosan a dalok, állandóan vételezik és már hat-nyolc témát felvett. Akkoriban én is akartam egy saját zenekart alapítani, de Andris témája jobban megtetszett. Andris szerette volna, hogy mindenképpen legyen benne ütős hangszer, ami kiemeli a dobot. Én ütős hangszereken játszom, derbukán, kongadobon. A ritmusszekció abszolút a profilunk, így jött, hogy nagydobban gondolkozunk. Szegeden egy ismerőssel – aki később a dobosunk is lett – összepróbáltuk a gitár és a dob hangzást. Én a tapanos lettem. A tapan egy olyan masszív törzset adott, hogy meghatározta a hangzásvilágot. Ezt a kezdeti triót követően pedig ajánlások alapján a kialakult koncepcióinkat szemünk előtt tartva tudatosan „toboroztuk” az együttes további tagjait. Tudtuk például, hogy szeretnénk egy mély hangú énekest, akihez passzol a magasabb vokál.

F. A.: Mindemellett nagyon fontos volt számunkra az emberi tényező is, hogy tudjunk egy csapatként, barátként is összerezegni. Nagyon jó embereknek sikerült találkozni, felvállaltuk, hogyha jelenleg fizikálisan távol is vagyunk egymástól, egy zenekart alkotunk. A virtuális térnek köszönhetően át tudjuk hidalni a távolságot. Képesek vagyunk valóban „egy húron pendülni”.

Türkinfo: A zenekar neve több aspketusból megközelíthető, szimbolikus és beszédes. Miért pont az Avar nevet választottátok?

F. A.: Egy olyan zenekarnevet szerettem volna, ami sokszínű, tükrözi a küldetésünket, aminek mind Európában, mind Ázsiában van gyökere. Példának ott vannak a kaukázusi avarok, itthon is volt avar korszak. Emellett a magyar nyelvben van egy másik jelentése, a lehullott levél. Bár a lehullott levél az elmúlást jelképezheti, ugyanakkor vízmegtartó réteget is képez talajtakaróként és táptalaja lehet az új életnek. Számomra fontos a természet szeretete, hogy a természettel összhangban legyünk. Ez megjelenik a klipekben is. 

Türkinfo: Hogyan kerültetek kapcsolatba a keleti hangszerekkel?

F. A.: Egyfelől egészen gyermekkorunktól kezdve apu révén indult a népzenének, a népi hangszereknek a szeretete, és elkerülhetetlen volt, hogy mi is megtanuljunk ezeken játszani.  Másrészt 2005 óta játszom a Grandpierre Attila által alapított Vágtázó Csodaszarvasban, ahol nagyon sokat tanultam Attilától világszemléletben, illetve a zenéhez való hozzáállásról. Abban a zenekarban is nagyon sok keleti hangszer megjelenik, megvan ott az erő, amit ebbe a zenekarba is szeretnék áthozni.

Türkinfo: Kitől tudtatok megtanulni játszani rajtuk? Volt-e lehetőségetek autentikus környezetben, esetleg Törökországban megtanulni a hangszert?

F. A.: Törökországban és Iránban is jártam, ahol turistaként megismerkedtem az ottani pengetős hangszerekkel. Kobzon játszani aputól megtanultam, bár nekem az elektromos gitár maradt inkább a profilom és nagy kedvencem.

F. B.: Szerencsés vagyok, mert Orczi Gézától (A szerk: Artisjus díjas ütő- és pengetős hangszeres művész, hangszerkészítő mester) tanultam dobolni, hanganyagforrásként tőle sok ritmus rögzíteni. Ő készítette nekünk a nagy becsben tartott tapant is, amire nagyon fogok vigyázni. Nem tudom, hogy ő járt-e kint, de úgy gondolom, a profizmusa világraszóló. Én még nem jártam Törökországban, de tervezzük az első turnét ott. (Nevet.)

Türkinfo: András, amikor kint voltál Törökországban, hogyan érezted magad? Sikerült a török életérzést beszippantani és hazahozni?

F. A.: Nagyon jól éreztem magam Törökországban, ahova 2008-ban egy barátommal közösen mentünk mezei hátizsákos turistaként. Egész Törökországot végigutaztuk. Nagyon élveztük az utat, Isztambulban egy hetet maradtunk. Amit nagyon sajnálok, hogy nem vettem ott egy oudot. Nem bírtuk volna el, hiszen onnan egy 48 órás buszúttal Teheránba mentünk. Nagyon szeretem a török ételeket, abszolút favorit. Engem teljesen beszippantott a török életérzés, nagyon elkapott az a világ. Minél előbb szeretnék visszamenni.

Türkinfo: Az itt kapott élmények inspiráltak esetleg benneteket arra, hogy következő klipetekhez  török témát válasszatok? Hogyan jött az ötlet?

F. A.: Az ihlet több oldalról is érkezett. Az egyik rész az volt, hogy az első klipünkre, a  World To Stay-re nagyon sok török hallgatótól kaptunk pozitív visszajelzést. Másrészt, ahogy említettem korábban, nagyon jól éreztem magam Törökországban. Az ott-tartózkodásom alatt is nagyon kedves, pozitív emberekkel találkoztam, mint magyart mindenhol nagyon vendégszeretően fogadtak. Állandóan kiemelték a közös múltunkat. Ez adott egy olyan belső erős ösztönzést, hogy nyissunk kelet felé, hiszen a magyarok is abból az irányból származnak. Nem utolsósorban pedig motiválóan hatott ránk, hogy egy török zenekar feldolgozta az István, a királyt  (A szerk: Az isztambuli Kadıköy Anadolu Lisesi középiskola diákjai 2016-ban dolgozták fel az István, a királyból ismert Koppány vezér „Szállj fel, szabad madár” címet viselő dalát és  akkor úgy gondoltuk, hogy mehetne ez visszafele is.

Türkinfo: Tulajdonképpen akkor megvolt a kellő motiváció, már csak ki kellett választani a megfelelő dalt. A bemutatkozó videótokban hangzott el, hogy a szövegeitekben törekedtek arra, hogy adjon a hallgató számára valamit és a szöveg meghallgatása után többel távozzon, mint mielőtt belehallgatott volna. Ez a mottó vezérelt benneteket, amikor kiválasztottátok az Uzun İnce Bir Yoldayım számot?

F. A.:Egy dal kiválasztásánál először azt nézem, hogy a dallama alapvetően megtetsszen. Amikor meghallgattam először ezt a dalt, az volt benne legfurcsább, hogy sehogy nem ment ki a fejemből.

F. B.: Emlékszem, hogy amikor meghallgattam Âşık Veysel által énekelt dalt, rendkívül megmaradt az a három-négy dallamvonal a fülemben. Mivel nem tudok törökül, akkor még nem volt egyértelmű, hogy miről szól. Elküldtem egy turkológus barátomnak, hogy fordítsa le nekem. Ahogyan említetted, nekünk nagyon fontos, hogy mit közöl a dalszöveg. Amikor a fordítás után megláttuk a dalszöveg mély mondanivalóját is, egyértelművé vált, hogy ezt a török dalt dolgozzuk fel.  Az is szintén az elejétől egyértelmű volt, hogy két nyelven – törökül és angolul – szeretnénk feldolgozni.  Az angol nyelvű fordításnál nagyon ügyeltem arra, hogy az eredeti jelentéséből ne veszítsen a szöveg. A dalszöveg erejét szerettük volna mindenképpen a képi világában is megjeleníteni. A számokhoz készítünk többnyelvű feliratokat is.

F. A.: A török verziónak is készítettünk három-négy feliratot, az angol verzió nyolc-tíz nyelvre lesz lefordítva, többek között kazah, japán, koreai, hindi, kínai, lengyel, horvát, szerb nyelvre. Célunk a fordításokkal, hogy minél több emberhez eljusson, és az is megértse, aki nem tud törökül, sem angolul.  Nagyon szeretnénk, ha ez a szám Törökországon is túlnyúlna és megismernék az emberek. Emiatt is készítettük el az angol verziót, és ezzel próbáljuk más országokban ezt népszerűsíteni (A szerk: Az angol verzió klipje pont az interjú napján és órájában jelent meg.)

Türkinfo: Nagyon becsülendő bennetek, hogy magyar együttesként népszerűsítetek egy török dalt. Itt bekapcsolnám a beszélgetésünkbe Ferhant is. Hallottunk a magyar oldalról, hogy mi volt a dal feldolgozásának motivációja. Régóta itt élsz Magyarországon. Milyen érzés volt a török szívednek, hogy egy magyar együttes feldolgozta azt a dalt, amely alapműnek számít Törökországban, hiszen már általános iskolás korotok óta halljátok, tanuljátok.

Ayaydın Ferhan (A. F.): Nagyon szeretem Magyarországot, a magyar kultúrát. Azt látni, hogy egy gyerekorom óta ismert számot feldolgozott egy magyar banda, nagyon nagy izgalommal töltött el. Nagyon jó érzés volt így látni. Az, hogy én is részt vehettem a stúdiómunkában, a török szavak kiejtésében, még tovább fokozta ezt az érzést. A YouTube-on is láttam, hogy főleg törökök kommentálták az Avar feldolgozását. Ebből is látható, hogy nagyon tetszett a többi töröknek is. Remélem, hogy a jövőben is fognak még török dalokat feldolgozni és isztambuli koncertet is várunk!

Türkinfo: A török szavaknak van olykor egy speciális kiejtése, hanghordozása. Gondolok itt például a „yumuşak (puha) g”-re, az „ı” (mély i) torokhangra. Hogyan tudtatok megbarátkozni a török szavak kiejtésével?

F. A.: Ferhannak megmutattam a dal angol verzióját, akkor a számot még csak így tudtuk feldemózni.  Az eredeti török szövegnél pedig megkértem, hogy segítsen a kiejtésben, és jöjjön el a szegedi Miracle Sound stúdióba, hogyha úgy alakul, akkor szóról szóra át tudjuk venni a szöveget. Előtte annyit kértem még, hogy olvassa fel a török szöveget telefonra, amit át is küldtem a srácoknak gyakorlásra.

A. F.: A nyelvtanaink valóban sok hasonlóságot mutatnak. Az „ü”, „ö” hang például a magyarban is megvan. Sajátos hang a török nyelvben például a „yumuşak g”. Ez olyan, mint a törökök számára a magyarban az „ly”, „gy” stb. hangok.  Én csodálkoztam a fiúkon, hogy milyen jól megy nekik. A stúdióban a felvétel első verziójában is elég közel voltak a helyes kiejtéshez, így nem kellett sok at kijavítani. Tegyük hozzá, hogy a zenészeknek van egyfajta tehetsége, hogy hallásból le tudnak sok mindent játszani. Így valószínűleg hallás után egy nyelvet is jobban át tudnak venni. Ehhez jó a fülük. Ezen felül nyelvtani szempontból is nagyon tehetségesek voltak.

F. A.: Sokat számított szerintem az is, hogy a magánhangzók a török ábécében szinte ugyanazok, vagy nagyon közel állnak a magyarhoz. Talán emiatt is volt könnyebb kiejteni és felénekelni. Valószínűleg, ha egy másik nyelven kellett volna énekelni, például lengyelül, nem biztos, hogy ment volna ennyire könnyedén.

F. B.: Meghallgattuk Kaan Yazıcı együttesét, – akik feldolgozták az István, a királyt –, nekik is nagyon gyönyörű volt  magyar kiejtésük. Bár nem tudom, hogy volt-e nekik egy Ferhan minőségű segítségük. Közelebb áll egymáshoz a nyelv, könnyebb szerintem törökül énekelni, mint akár bármelyik más, például szláv nyelven.

Türkinfo: Miről szól számotokra a dal szövege? Mit adott nektek egyénileg a dal?

F. A.: Nekem azt jelképezte a dalszöveg, hogy minden embernek van egy útja, amely nem egy egyszerű út. Nem mindig vagyunk biztosak, hogy jó irányba haladunk-e. Az úton, amelyen végighaladunk, mindig vannak buktatókövek. Néha rossz irányba megyünk, néha félremegyünk. A világ közben rohan, zajlik. Egyszer mindennek van eleje és vége. A kettő végpont között pedig az ember megy, halad, teszi a dolgát, előretekint minden bizonytalansággal, ami egyébként az életet jellemzi.

F. B.: Ehhez a meglátáshoz én is csak csatlakozni tudok. Talán annyival kiegészítve, hogy nekem van benne egy ciklikusság. Veysel is utal rá, hogy a haza jár az eszében. Az ember megy az útján, de mindig ott van az a mentőkötél, amely oda köti, ahonnan elindult. Végül majd oda ér az ember vissza, ahonnan elindult.

Türkinfo: Amikor fordítunk, akkor az eredeti nyelven megírt szöveg némileg veszíthet a jelentéstartalmából. Ferhan, tudtál -e segíteni, hogy a dalszöveg originalitása, mélysége minél jobban megfogható legyen az együttes számára?

A. F.:A stúdiófelvétel után beszélgettünk sokat Andrással, hogy milyen típusú klip és téma illene a szöveghez. Nekik is voltak már előzetesen ötleteik, mert ők is ismerték a dalnak az értelmét. Amikor láttam a kész klipet, csodálkoztam, hogy milyen jól eltaláltak Âşık Veysel dalának mondanivalóját és azt gondolom, hogy emiatt tetszik nagyon sok töröknek. Ezért is nagyon sikeres szerintem. Profi munka lett.

Türkinfo: Emeljük ki a szövegből a „Gidiyorum gündüz gece” visszatérő refrénsort, amelyet úgy fordítottatok, hogy „menetelek éjjel- nappal”.

F. B.: A fordítással kapcsolatban szerencsénk volt. A szöveget a műfordítással foglalkozó barátom, Stefanovics Péter – akinek már több verseskötete is megjelent – ültette át nekünk magyar nyelvre.

A. F.: Úgy gondolom, hogy Veysel az egész életet úgy látja, mint egy utazást, amiben van egy célunk és itt a cél a halál egyébként. Az egész életet átmeneti helyzetnek tartja a költő, aminek a végén meg fogunk halni. A földi élettel kapcsolatos dolgok igazából nem sokat jelentenek. A halál utáni élet fontosabb. Talán a vallás szerepe is benne lehet a háttérben, hiszen minden vallásban a halál utáni élet fontos. Tulajdonképpen egy időszakot töltünk el a születéstől a halálig, és ezzel a meneteléssel lassan telik az egész. Két út között gyalogolunk, ami a hosszú utazást képviseli. Menetelek, viszem az élet súlyát.

Türkinfo: Térjünk ki a klipre is egy kicsit. Szimbólumvilága, a modern vizuális technika találkozása az élő bevágásokkal számomra mind az élettelen és az élő találkozását üzenik, ahogyan szintén nagyon sok utalást láthatunk a magyar és török népi kultúrára.

F. A.: Folyamatosan egyeztettem Ferhannal a török és magyar kultúrában egyaránt megjelenő szimbólumokkal kapcsolatban, és amik a klipbe is beleférnek. A klip már nemcsak a mi érdemünk, hanem a Mihaszna filmé. Az élet-halál körforgását szerettük volna szimbolizálni az életfa, homokóra, sivatag, tenger, az élő és élettelen szimbólumok megjelenítésével is. Egerszalókot azért is választottuk, mert Törökországban is van ugyanilyen természeti képződmény, Pamukkale. Apró részlet, de a klip végén is, amikor a Péter gitárral az égitesten játszik, úgy világítottuk meg, hogy a török félhold látszódjon alul. Tudatosan tettünk a klipbe ezeket az utalásokat.

F. B.: Ha a klip végét megnézitek, azt látjátok, hogy a halál után megy tovább az élet, mint ahogy Ferhan is mondta, a szellem megy tovább.El van rejtve nagyon sok apróság a két kultúrára vonatkozólag. Természetesen élő helyszíneken is voltunk. Alap volt Ópusztaszer,  ott két nap és két éjszaka, szó szerint éjjel nappal forgattunk.

Türkinfo: Miben adott mást nektek török nyelven énekelni, mint angolul? 

F. A.: Eddig is közel volt a török kultúra,de ez után a dal után most már sokkal közelebb érzem magamhoz a törököket és Törökországot is.

F. B.: Megismertük a számon keresztül kicsit a kultúrát, viszont számomra még szívmelengetőbb, amit a klip alatti hozzászólásokban olvas az ember. Olyan jólesik a sok kedves török hozzászólása, mindenképpen nagyon pozitív. A szám is egy dolog, sokat adott, de a másik nép pozitív hozzászólása mindent visz.

Türkinfo: Terveztek-e még ezen a török úton haladni tovább, vagy ez egy egyszeri kísérlet volt?

F. A.: Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Válogatás közben nagyon sok jó török dalt hallgattunk. Nem zárkózunk el attól, hogy esetleg egy újabbat dolgozzunk fel. Sőt.

A. F.: Szeretnék annyit hozzátenni, hogy úgy gondolom, ez fordítva is működni fog. Sok törököt fog buzdítani arra, hogy ők is utánajárjanak, milyen magyar dalok vannak. Ezután elképzelhető, hogy Törökországban  is egyre több magyar dalt fognak feldolgozni. Már most több mint harmincezer nézője van a  videónak, és ez a szám még biztosan fog emelkedni. Ez már jól mutatja a két ország közötti kulturális cserét.

Türkinfo: Alig 4 hét telt el a klip megjelenése óta. Több ezer megtekintést mutat a számláló, közel 130 hozzászólással, ezek zöme török. Egyetértek az egyik török hozzászólóval, aki azt írta, hogy ezzel a számmal újabb hidat képeztetek a két ország kultúrája között. Mit gondoltok, ezek a dalfeldolgozások előremozdíthatják a kultúrák közötti párbeszédet? 

F.B.: A zenekarunk alapvető célkitűzései közé tartozik, hogy a zenénkkel összekössük, hidat képezzünk a nyugati és keleti világ között. Kelettel kapcsolatban megosztó azért közvélemény. Szerintem ez a szám segíthet abban, hogy aki bármilyen okból elzárkózik a törököktől, más szemmel tekintsen rájuk. Egy személyes példát hadd említsek. Írtak nekem olyan barátok, akikről tudom, hogy politikai szemléletükből kifolyólag elhatárolódnak a törököktől, hogy bár nem tudják, hogy mit énekelnek, és mi van ebben a török számban, de nem megy ki a fejükből és nagyon tetszik nekik. Ebből gondolom, hogy innentől kezdve ha megismernek és pozitívan élnek meg egy számot, már magukhoz a török emberekhez, kultúrához is másként fognak ezáltal hozzáállni.

F. A.: Ez a szám azt is elősegítheti, hogyha például egy török és magyar Erasmus-hallgató bárhol találkozik, legalább minden magyarnak lesz egy, a törökök számára is fontos dal a fejében.

A. F.: Törökként én csak a pozitív oldallal találkoztam itt Magyarországon. Amikor Törökországról volt szó, persze viccesen hozzáteszi mindenki azt a 150 évet, de én nem tapasztaltam negatív hozzánk állást. Én magamat is nagyon hamar adaptáltam a magyar környezetbe és magamnak éreztem ugyanúgy Magyarországot, mint a szülőhazámat. Emiatt is nagyon örülök, hogy születnek ilyen dalfeldolgozások, amelyek elősegítik a két kultúra kapcsolatának elmélyítését.

Türkinfo: Zárásképpen beszéljünk egy kicsit a jövőről. Ha elmúlik ez a járványügyi helyzet, hol lehet majd veletek találkozni? Terveztek–e koncertet, albumot kiadni?

F. B: . Az Uzun İnce Bir Yoldayım megjelenését is korábbra terveztük, de a járvány közbeszólt. Nyáron várható a következő számunk, amelyről annyit elárulok, hogy az is egy angol és magyar nyelven feldolgozott cover szám lesz. A klipje már le van forgatva, csak szerkeszteni kell. Két saját számból készült videót még tervezünk erre az évre, amik szintén természetközeli és sámánisztikus beütésűek lesznek.  Bízunk benne, hogy meg tud jelenni idén.

F. A.: A vírus sok mindent fölülír, így koncertünk idén még nem lesz. A két dobnak és az ének együttes hangzásának nagyon nagy ereje van. Amiben biztos vagyok, hogy ha egyszer színpadra kerülünk, az nagyot fog szólni, hatalmas erő lesz benne.

Türkinfo: Várjuk tehát a következő klipeteket! Ha lesz koncert, én biztosan elmegyek majd, hogy élőben is hallhassam az Uzun İnce Bir Yoldayım feldolgozásotokat.  Köszönöm az interjút, és nagyon sok sikert kívánunk Nektek a további munkátokhoz, bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk újabb török szám kapcsán találkozni veletek!

Korom Alexandra – Türkinfo

Avar – Interview

World to Stay – Mihaszna-klippel debütál az Avar zenekar

Az Avar zenekart 2019-ben alapította Fábri András és Fábri Bence. Egyfajta kísérletezős spiritualitás, zenével megfestve, amiben egyszerre igyekszik jelen lenni a Nyugat ereje, a Kelet dallamvilága, a múlt üteme és a jelen hangzása. A bemutatkozó dalt pedig alább meg is hallgathatod. A videó érdekessége, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban forgott, jurtákban, közreműködtek az Ahura Fire Tribe tűzzsonglőrei és az emlékpark lovasai. A felvételek a Miracle Sound stúdióban zajlottak.

Ígéretes kezdés, főleg, ha ilyen profi klippel van megtámogatva, úgy tűnik, Mihasznáék tényleg nem tudnak hibázni. Ugyan nálam többszöri hallgatásnál kerültek a vélt helyükre a dolgok és az üzenet még némileg kódolt, nem megfejthetetlen, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást! Egyébként is vakmerő tánc a vékony jégen, amikor a nép és világzene próbál keveredni a fémmel, mellé lehet lőni rendesen, néha hajlamos lakodalmas rock jelleget ölteni a fúzió, de erről itt szó nincs, úgyhogy legyen tánc!